Beépülni, tenni, amit ők/Bakonybéli bencések 2.

A monostorban öt szerzetes lakik. De öten legalább tízfelé szaladnak. Ábel testvért tegnap egyik percben még egy guruló farakás tetején láttam, a másikban már hívek gyűrűjében, Anzelm testvért elnyeli műtárgymásoló műhelye, ahol a pompás réz és ezüst keresztek, gyűrűk, medálok készülnek, Günter testvér ma Pannonhalmára ment, János testvér hétközben a budapesti Szent Benedek Tanulmányi Ház lakója, Izsák testvér jegyesoktat, Helga távollétében beugrik a boltba a pult mögé, és fekete kapucniban természetesen jelentős forgalmat produkál, két vevő közt fordít, cikket ír, és válaszol az én kérdéseimre. Ma például elmesélte, hogy a nevét azért kapta, mert ő volt az első, aki Pannonhalmán kívül, már itt Bakonybélben lett jelölt, novícius, ideiglenes fogadalmas, és végül örökfogadalmas.  
Az untig ismert Ora et labora jelmondat észrevétlenül az én életemet is felgyorsítja, önkéntesként résztvevője leszek annak a ritmusnak és cirkularitásnak amiről a Szerzetesi szigeten beszéltek (lsd. március 11-i bejegyzésem), és megértem, mennyi mindenre kell figyelni, dolgozunk és imádkozunk, énekelünk és közösséget szervezünk, harangozunk és vendéget fogadunk, mindezt időre, időben. Nagyon könnyű elúszni. Néha Maria nővérnek érzem magam a Muzsika hangjából, annyira figyelni kell, hogy tartsam a rendet, mert napi négy imaalkalommal megszakítani a munkatevékenységet, azért kezdőknek jelentős kavarodást okozhat. (igaz, a reggel 06:30-as laudesre eddig még nem sikerült felkelnem).

A medvehagyma őrület tetőzik, ma Borival és Marikával megkezdtük a feldolgozást a konyhán, azt mondják tegnap 200 üvegre valót szedtünk az erdőben.

Nők nélkül még a bencések sem boldogulnak
 (balra Marika, jobbra Borika)

.

Ezt én szedtem, mostam és kanalaztam üvegekbe

Közben lett egy szobatársam, Nusi, ő református lelkész, neki ma kulcstartókat kellett eszkábálnia Anzelm testvérrel, úgyhogy csak az imaalkalmakkor találkoztunk. Ebédre mákos palacsinta van, mert a fiúk azt nagyon szeretik, Nusival mi is meghívást kapunk az asztalukhoz, érdeklődőek, kérdeznek Andy Vajnáról, és arról is, hogy melyik munkámra vagyok a legbüszkébb. (Az Apaföldre egyébként.) Szóba kerül az Amelie csodálatos élete (annyira fáradt vagyok, hogy először Anzelmet írtam), Ábel testvér a Lady Di boldoggá avatásáról szóló jeleneten nevet, de akkor is óriásit hahotázik, amikor elmondom neki, hogy Székesfehérvárt mi a külföldi filmekben francia kisvárosként szoktuk eladni. Nusi egy lehetséges református zarándoklat útvonalát beszéli meg a testvérekkel. Igen, református, és mégis zarándokol. Ő már egy újgenerációs lelkésztársadalom felnövekvő tagja, aki szerint a zarándoklat nem ájtatoskodó, katolikus népi babra. A ebédlőasztal mellől elviharzunk a lányokkal egy újabb medvehagyma szedésre, ma egy másik, sokkal gyérebb részen szedjük délutáni hűvös szelekben, hazafelé lelassítunk az út közepén, anniyra elámulunk három hegynek tartó óriási szarvasbikán. Laci,  a karbantartó szerint ezek somogyi bikák, mert egy szarvas "képes egy éccaka alatt az országot is bejárni." Nem vettük észre, hogy az erdészet igazgatója már egy ideje minket figyel a szemből közeledő autóból. Mutatjuk az általa kiadott passzust, bürökrácia van mindenhol. Hazaérek, beülök a boltba, mert kezdődik Izsák testvér jegyesoktatása. 

Itt volt már az ideje egy monostori boltos selfie-nek, nem gondoljátok?
Épp gyertyákat árazok.

17:00-or szentmise, Gyümölcsoltó Boldogasszony van, Mária meghívásán gondolkodom. Izsák testvér azt prédikálja, hogy az Isten egy jó energia, akinek a befogadására törekedni kell, a befogadás állapota pedig egyáltalán nem könnyű. Néhány hete egy lelkigyakorlaton az imában azonosulnom kellett volna azzal a Szűz Máriával, aki az angyali üdvözletet fogadja, és Jézust hordja a szíve alatt. Kapásból az volt az első gondolatom, hogy nehogy csalódást okozzak a Mindenhatónak, szóval előfeltételeztem, hogy el fogom szúrni a küldetést. Optimista alkat vagyok, itt mégis a mit ne felől közelítettem, nem pedig a lehetőség oldaláról. De a rendszeres ima tényleg helyet csinál Istennek, aki növekedne is, ha az ember hagyná neki. 

Mise előtt

Mise után vesperás,  ide írom belőle a kedvenc részem, amit mindig mondunk a végén: Isten segítsége maradjon mivelünk. Válasz: És távollévő testvéreinkkel is. Különösen szép, ha arra gondolok, hogy ők arra gondolnak, aki ötük közül épp akkor nincs velük.