Medvehagymára hangolva/Bakonybéli bencések 1.

Szent Móric (Mauríciusz) és Vértanútársai
ismertebb nevén Apátsági Templom Nepomuki Szent János 
szobrával

Hétfőn reggel tízkor megérkeztem a bakonybéli bencésekhez, hogy monostori önkéntesként megkezdjem dolgos napjaim. Kezdetben csak szemlélődtem és örültem, például a monostor kertkapuját őrző oroszlánszobroknak, az ajtón túl feltáruló háborítatlanul burjánzó hóvirág mezőknek (mint a mesében), a fehérhátú fakopáncsnak, (elrepült, mikor észrevette, hogy megálltam a fa alatt és őt bámulom), a szobámnak, a közösségi étkezőnek, amiben teljesen egyedül garázdálkodhattam, annak, hogy két-három alkalom után már nem veszítem el a fonalat a vastag pannonhalmi zsolozsmás könyvben, a monostori boltnak, ahol gyertyákat árcímkéztem, és levendulás mézet kóstolgatva, Helgával, a cserfes termékmenedzserrel diskuráltam, egyszóval mindennek, és csak hagytam, hogy elragadjon és beszippantson az ezeréves, élő monasztikus hagyomány. A novellákkal hetek óta nem haladok, ez van, mit csináljak. És akkor egyszercsak a medvehagyma szüret közepén találtam magam, hej, mit nem adnának ezért a budai biopiacosok. Csak éppen ez itt a színtiszta valóság, nem holmi gasztrosznobéria!

Itt a tavasz!

Borival és Marikával (a monostor öntudatos és nélkülözhetetlen dolgozónőivel) tegnap 10-től negyed 3-ig térdepeltünk a zöldben, és szedtük a medvehagymát, (Günter testvér is besegített, ő irtó gyorsan tudta szedni).

Szóba került a munkám, és hogy nemsokára újra háborús filmsorozaton dolgozom majd -a háborús film mindig megtalál- erre Borka ujjongva mesélte, hányszor látta a Top Gun-t, meg a Pearl Harbour-t. A Pearl Harbour moziba kerülése idején (2000-ben), épp egy multiplexben dolgoztam, patrisztika óra után rohantam kukoricát sütni, éjfél után sétáltam haza a Ferdinánd hídon, és botladoztam a Szinyei utcai gangos lépcsőházban, mindig rám kapcsolódott a villany. Nuska a Bartókra szeretett elaludni, én nem annyira, mert az éjszaka közepén gyakorta ránk ijesztettek a kortárs szimfóniák, és olyankor azt sem tudtuk, hol vagyunk. A falon lévő töviskoszorús fekete keretes Jézus kép volt a nyugvópont rossz álmok ellen. Most is ott van. Mikor már nem  lakom ott.