Lepréselt képek agyam titkos rekeszében/Bakonybéli bencések 5.

Várjuk a rántott gombát,
Szent Benedek vigyáz ránk a falról

Március 28-án, szombaton délután jöttem vissza Bakonybélből. Reggel összeszedtem magam és felkeltem a 06:30-as zsolozsmára, utána elbúcsúzott tőlem Izsák testvér, vele már nem fogok találkozni. János testvér viszont hazajött a Tanulmányi Házból és a déli imaóra után, Nusit, újonnan érkező férjét, Viktort, és engem újra meghív a szerzetesi ebédlőbe. Zöldségleves, rántott gomba rizzsel, mentaszörp, Izsák testvér nagymamájának hókiflijei mind az asztalon. Ezeket már mind lepréseltem és elraktároztam az agyam egy titkos rekeszébe, hogy egyszer majd történetre váltsam őket, csakúgy mint Laci, a karbantartó oblátus velős, tömény mondatait, a monostori kulcsok zörgését, a traktor zúgását, a csillagos eget, a szerzetesek ruhájának suhogását, amikor ima előtt átöltöznek, vagy mosolyukat, amikor szép estét kívánva biccentenek a folyosón, a zsolozsma fenségességét és azt a sok A4-es papírra írt nevet, akikért mind szól a könyörgés, a zsolosmás könyvben eligazodni vágyók igyekezetét, a fehér falak egyszerűségét, az oroszlánok őrizte, nagy zöldbe nyíló kaput, az elbillentett fejű hóvirágokat, a tömény medvehagymaszagot, Borit a kifogyhatatlan bakonybéli történeteivel, Helga cukkolását, a gyerekek okos szemét, és ahogy felváltva recitálják a gyógynövények nevét, a zöld csokrot a korsó mellől, amivel minden este áldást kaptunk a kompletórium végén, az égő gyertyákat, a kis kápolnában nyikorgó padokat, az esőt, a napot, az elvándorolt somogyi bikákat az erdőben, még a Family Frost-os kocsi tülkölését is, ami gyakorta behallatszott a monostorba.

Melósruha és habitus jól megfér egymással

Szokásos déli elmélkedés a kereszt előtt

Őrzik az arborétumot

Háborítatlan hóvirág mezők

Elköszöntem a testvérektől és erőt kívántam nekik (Günternek és Jánosnak) az örökfogadalomig tartó időszakhoz. A boltban beszereztem a kötelező Szent Mauríciuszos ajándék kulcstartókat és délután négykor felpréseltem magam a hazafelé felé tartó buszra, ami tele volt ordítóan pesties külsejű és beszédű nyugdíjasokkal, akik túrázni ruccantak ki a Bakonyba. Menjetek el Bakonybélbe, nemcsak azért, mert a bencés regula egyértelműen rendelkezik a vendégfogadásról (Minden érkező vendéget úgy fogadjanak, mint magát Krisztust, mert ő maga mondja majd egykor: "Idegen voltam, és befogadtatok engem" Mt 25,5), hanem azért is, mert bár nyitottságukban senkit sem kényszerítenek imára, a végén úgyis velük együtt akarjátok majd mondani a zsoltárt minden este!