Ultramaraton, Men in Black

Elindítom a blogom, ha már Nuska (nagyon közeli barátom, szintén az Angolkisasszonyos osztályomból, volt lakótársam, munkatársam és kifogyhatatlan kreativitású szabad gondolkodó, akinek lépten-nyomon ilyen klassz dolgok pattannak ki a fejéből) segített kitalálni ezt a vidám designt a táncoló apácákkal!

Kitört a tavasz. Bármilyen hihetetlen is, télpárti vagyok, de azért a napnak én is szoktam örülni, ezért márc. 1-jén, délelőtt 11 után, csatlakoztam a jelenleg fél évig Budapesten tartózkodó, egyébként Dallasban élő 73 éves Marton Bernát ciszterci atya ultramaratonjához a Margitszigeten, egy szigetkör erejéig. Bernát atya rendszeres maratonista, és mivel idén nem lehetett "hazájában" a szokásos fort worth-i Cowtown versenyen, be kellett érnie a mi Szigetünkkel, a kinti szervezők még hivatalos rajtszámot is küldtek neki. Rengeteg ciszterci gimis gyerek, szülő futott vele (az atya vendégoktatóként angolt tanít a Budai Szent Imre Ciszterci Gimnáziumban), kicsivel több mint 40 perc alatt tettük meg az 5 km-es távot, de Bernát atyának ez már akkorra sokadik kilométere volt.  Még így, ismeretlenül is tuningolt, hogy vele futhatok, jó volt nézni az előttem imbolygó baseball sapkás fejet, felvenni a ritmusát, végig igazodni hozzá. Mindenesetre, teljesítményét konstatálva bácsinak én semmiképp sem nevezném.

A kiírás

Bernát atya szusszan egy szemvillanásnyit a sokadik kör után

Ugyanezen a napon, este 21 órakor a Loyola Caféban, a Szerzetesi sziget rendezvénysorozat vendégei a bakonybéli bencések voltak. Tudtam, hogy vannak bencések Pannonhalmán, Tihanyban, (ezek klasszikus osztálykiránduló helyek),  Győrben, de hogy létezik egy monostor a Bakony szívében, ahol monasztikus életformát folytató, saját termékeiket webshopon keresztül árusító szerzetesek is élnek, arról fogalmam sem volt. A program címe (Men in Black) sokak érdeklődését felkeltette, a szomszéd utcában lévő Jézus Szíve templom jezsuita 8-as miséjéről hullámokban jönnek át az emberek, első blikkre úgy tűnik, még a csillárról is lógnak. Vagy csak mindenki a likőröket és a bazsalikomteát akarja megkóstolni? Ez az első alkalom, hogy a Loyola Caféban járok, az első alkalom, hogy személyes résztvevője vagyok a Szerzetesi szigetnek. Úgy tűnik profikkal van dolgunk, a falon mindenhol turisztikai irodákat megszégyenítő Bakonybélt népszerűsítő színes plakátok, az egyiken a szerzetesek biokertészkednek, a többin öles betűkkel felirat hirdeti, hogy Krisztus elé semmit sem helyezve, vagy Bakonybél, szentek földje, de Izsák testvér már az elején felhívja rá a figyelmet, hogy bár tetőtől-talpig feketében vannak, ők mégsem az űrből jöttek.

A képen (balról jobbra) Ábel testvér, János testvér,
 Izsák testvér, Günther testvér

Két női hanggal kiegészülve rögtön énekkel indítanak, mert a Benedek-rendi zsolozsma szerves része az ének. 

Günther és Izsák testvér énekel

Aztán-ahogy ők fogalmaznak- jöhet a bencés partra vetett halak élveboncolása. A sajátos talk show moderálására egy orvos barátjukat kérték fel, aki rögtön tudtunkra adja, hogy már pedig most nem egy szerzetesrendről lesz szó, mely nyomokban szerzetest is tartalmazhat, hanem a nagybetűs SZERZETESEK-ről, tiszta, tömény, hígítatlan formában. Kusza rajzokat helyez a földre, melyek különböző helyeket jelölnek a monostor területén, mindenkinek oda kell állnia, ahol a legjobban szeret lenni. Ábel testvér a fűtőházat választja, János testvér felségterülete a konyha, szerinte 98 kilónál kevesebb súlyú szakács nem kelt hiteles benyomást, ugyanakkor méltatja a testvérek alázatát, mert ők a csalánlevestől kezdve az élesztőpástétomon át, a többszöri nekifutásra sem sikerült tormakrémlevesig, általában mindent panasz nélkül elfogyasztanak. A moderátor a következő körben szavakat mond, melyekre mindig más testvér reflektál, elmondják mennyire fontos a monostorban a "ritmus" és mivel jár, hogyha ez a ritmus bármi miatt megbomlik. Az "önfeledtség" szónál Izsák testvér lovagló szenvedélyéről beszél, Günther testvér megemlíti a sziklamászást, a szerzetesekneknek lehetőségük van heti egy napot szabadon tölteni. Izsák testvér a "csalódás" szó kapcsán azt magyarázza, hogy kezdetben, mikor megérkezett Bakonybélbe, meg volt győződve róla, hogy ez a földi paradicsom, melynek kapujában mi sem egyszerűbb, mint szentté válni. Az itt eltöltött évek azonban fokozatosan felismertetik a szerzetessel, hogy Bakonybél nem a paradicsom, az itt lakók pedig korántsem szentek. Persze, a szerzetes is ember, de erről hajlamosak vagyunk elfeledkezni, gyakran idealizáljuk őket, pedig ha belegondolok hogy ez ugyanolyan mikroközösség, mint mondjuk, egy munkahely, máris azt érzem, nekünk mezei embereknek is van még remény a gyengeségeinken úrrá lenni, legalábbis, ha ők erről ilyen nyílt természetességgel tudnak beszélni, akkor én is irgalmasabb tudok lenni önmagamhoz, azt hiszem, ez a lényeg. Az ökumené kérdése nagyon érdekes pontja az egész bencés lelkiségnek, van református is a közösségben, érdekelne persze, hogyan létezhet szerzetes gyónás nélkül. Ez azért fogas kérdés! Ábel testvér az elfogadás elvét hangsúlyozza a Bakonybélbe érkező látogatók kapcsán is, erőszakos térítés nincs, mindenkivel azon a szinten lépnek kapcsolatba, amelyen keresztül azt a vendég kéri. 

Az est vége felé bazsalikomteát kóstolgatok, aztán együtt imádkozzuk a kompletóriumot, persze sokat énekelve. Március 23-án útra kelek Bakonybélbe, hogy 1 hetet önkéntes munkásként tölthessek a monostorban, de addig kizárólagos jogot formálok rá, hogy mégiscsak földi paradicsomként gondoljak erre a helyre, ahol nem kevesebb, mint 12 féle gyógynövényes csokoládé lelhető fel, és akkor a medvehagyma püréről meg a levendulás mézről még nem is beszéltem! Hej, mi lesz velem, ha ásót adnak a kezembe, mert bevallom, nemcsak a kézimunka, de a kerti tennivalók is meglehetősen távol esnek az érdeklődési területemtől. De mindent a nyitottság jegyében, spontán alkat vagyok, és még egyébként sem láttam igazi biokertészetet!