2015. március 27., péntek

Kevesen vannak a bátrak/Bakonybéli bencések 4.

Ábel atya (ő a monostor perjele egyébként) megszámolta, hányan merészkedtünk ki a szeles, barátságtalan délutáni időben is Borostyánkútra, hogy végigjárjuk a keresztutat. Mert ha csak egy maroknyi bátor ember velünk tart, már nem éltünk hiába, ahogy ő fogalmaz. De ez már délután volt, és addig annyi minden történt.
Későn fekszem, ezért a kora reggeli ima most is kimarad, a reggelinél Günter testvér osztja ki az aznapi feladatokat, majd barátságos mosollyal két harapófogót helyez a tányérunk mellé. Marikával és Nusival felmegyünk a gyógynövényszárító padlásra, a kötelekre aggatott akasztókat kell majd megszorítgatni, aztán a gyógynövényes ládákat végigmosni, és felmosni a padlót sokszor, ezt majd Nusi csinálja. Hideg van, de a levegőben simogató gyógynövény illat.


A gyógynövényszárító padlás

A ládák immár kisúrolva
Mikor ezzel végzünk, megyünk déli imaórára, utána pedig ebédelünk, és aztán újra be kell ülnöm a boltba, mert Helga nincs, Izsák testvérnek meg dolga van. Épp, hogy kilép az ajtón, megáll egy busz a monostor előtt, shoppingolásra éhes, tülekedő turistákkal, mint a klasszikus kandi kamerás videókban. De fürkésszék csak nyugodtan az eladó arcát, mert ő nem pánikol! Hisz, a vonalkódos leolvasást már tudom a pittyegővel, ugye, a termékeket is ismerem nagyjából, majd kóstoltatok mézet és likőrt, ahogy Helga csinája, és túlélem ezt a rohamot. Csak kétszer kell rácsörögnöm Izsák testvérre, mert persze, hogy most van rossz vonalkód a karamelita ostyán, és persze, hogy most nem vesz be valamit a gép, de egyébként minden fajin. Aztán később visszajön és levált, én meg mehetek keresztútra Nusival. Kisétálunk Borostyánkútra hárman Günter testvérrel, fúj a szél, de azért nem vészes, szóba kerülnek az indiánok és Cseh Tamás, aki rengeteg időt töltött Bakonybélen. Nándi, a keresztút szervezője egyedül ácsorog a kápolna előtt. Némi egyeztetésre persze szükség van, mert itt is elkel majd Günter testvér hangja, ő gyönyörűen énekel és szinte egész nap, eszembe jutott, hogy a teli doboz Homeovox tablettámat (hangóvó homeopátiás drazsé, egyszer egy felolvasáson már csodát tett velem, amikor iszonyúan beteg voltam), elküldöm majd neki.
Nándi egyeztet az énekekről keresztút előtt

A gyerekek nagyon figyelnek
Maroknyi csapatunkban van jó pár gyerek, Ábel atya lazán tolja a babakocsit fel a lejtőn, a kicsik almát rágcsálnak, de közben tágra nyílt szemmel figyelnek. Már rég jártam keresztutat, én is úgy csinálok, mint a gyerekek. Figyelek. Jó a végén felérni a kálvária tetejére, és biztosan tudni, hogy a gyötrelmek és a valóságos halál után van feltámadás, ezáltal nyer igazolást az egész Újszövetség, ha ez nem történt volna meg, Jézus személyében csak egy kivételes képességű Mesterről és Tanítóról beszélhetnénk, Istenről aligha.

Kálvária

Lenn, a kápolna mellett láttam egy feszületet, az volt ráírva: Hinni jobb. 

Hinni jobb




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése